Nagyon szégyellem magam, az utóbbi időben állandóan elmarad a takarítás. Hihetetlen, de egyszerűen 3 hete nem jutok hozzá. Vagy rokonok jöttek, vagy mi mentünk a rokonokhoz, vagy befutott valami SOS munka. Már nagyon rosszul érzem magam, de most hétvégén olyan hulla fáradtan értem haza, hogy esélyem sem volt ezen most változtatni.
Csapatépítő tréningen voltunk a munkatársaimmal, méghozzá a Balatonon, siófoki bázissal. Ha nem lett volna elég a fürdőzés, a lángos és a jókedv, hát bizony még vitorlázni is voltunk! Megtanítottak az alapvető fogásokra és még egy kicsit kormányozhattam is. Aztán megálltunk a tó közepén egy kicsit lábat lógatni, játszani. Volt nálunk néhány SUP (stand up paddle), amit ekkor vetettünk be. 3 fős csapatokat kellett alakítani és időre mindhármunknak fel kell állni a deszkára. Aki a leggyorsabb volt, az nyert. Egyszerűen hangzik, de nagyon jókat nevettünk közben egymás bénázásán. Aztán persze volt bójakerülő verseny, ülve, állva, egyedül és persze úgy is, hogy hárman voltunk a deszkán. Pihenésképp Tihanyban ettünk egy finom ebédet, amihez a kedvenc Balaton-felvidéki termelőm borait kóstolhattuk. Isteni volt! Néhány mélyebb ellentét volt a társaságban és bár az elején meglehetősen szkeptikusan álltam a dologhoz, azt hiszem ezeket kivétel nélkül sikerült fellazítani, feloldani. Azt hiszem, ebben különösen sokat segítettek a vizes programokat követő szárazföldi játékok, amik az egymás felé való nyitottságra és kooperálásra igyekeztek minket rávezetni, nem kevés sikerrel. Kíváncsi leszek, a következő munkanapon hogy fogadjuk egymást…
Nagyon jól éreztem magam ezen a csapatépítő tréningen, ajánlom mindenkinek, de most már aztán tényleg megyek takarítani, mielőtt megint találok valami újabb kifogást ellene.