Már kiskoromban mindig figyeltem, hogy anyukám a házvezetést hogyan végzi. Mindig ott voltam vele a konyhában és bár igaz, hogy kisgyerekként azért annyi mindent nem tudtam besegíteni, de már egész korán elsajátítottam egy csomó mindent, így amikor aztán oda került a sor, hogy elköltöztem otthonról, akkor a főzéssel egyáltalán nem volt semmi problémám. Sőt, egyenesen imádtam sütni és főzni már tinikoromban is.
Kicsiként néztem azt is – és persze, ahol tudtam, segítettem – , hogyan takarít, mit csinál és hogyan. Éppen ezért bizony már gyerekkoromban tudtam, hogy ha takarításról van szó, az nem csak egy söprést és egy mosogatást jelent.
Anyukám mindig is figyelt arra, hogy takarításhoz milyen eszközöket használ. Amit tudott, azt szívesen helyettesítette házilag kotyvasztott dolgokkal, itt igazából olyasmire gondolok, hogy csepegtetett az ablaklemosóba citromot, hogy finom illat legyen, vagy hasonlók. Tehát ne egy egész labort képzelj el nálunk, az fura lett volna. 🙂
A takarítás sokszor anyukámnak már a mániájává vált, lehet, hogy azért, mert unatkozott néha és így foglalta le magát, vagy tudat alatt tisztasági mániája van, nem tudom. De sose lehetett mosogatnivaló a mosogatóban, azt azonnal el kellett mosogatni, ha éppen olyanja volt. Elmagyaráztam neki, hogy ez pazarlás, ha mindent egyesével elmos. Miért nem várja meg, míg összegyűlik egy adag és akkor azt elmossuk. Ráadásul kapott anno mosogatógépet apukámtól, de azt is csak akkor használta, ha éppen úgy volt kedve. Szóval voltak neki dolgai, de egy idő után úgymond kinőtt belőlük. Rájött, hogy semmi értelme annak, hogy állandóan azon kattog, mikor mosogasson el, vagy mikor porszívózzon.